Glükóz leszokott a dohányzásról

A kutatók többsége már korábban is úgy vélte, hogy valamilyen metabolikus összefüggés áll fenn a leszokás és a hízás között, ezt azonban mostanáig nem sikerült kutatásokkal alátámasztani. Egy osztrák kutatócsoport most kapcsolatot mutatott ki az inzulin kiválasztás és a leszokás utáni hízás között.

Marietta Stadler, a bécsi Hietzing kórház munkatársa a május 8-án Firenzében megrendezett Nemzetközi Endokrinológiai Kongresszus résztvevőinek elmondta, munkatársaival kimutatták, hogy az inzulin-kiválasztás változásai kapcsolatba hozhatók a leszokás utáni hízással.
A kísérlet résztvevői olyan egészséges dohányosok voltak, akik egy leszoktató programban vettek részt.

Még dohányosként átestek egy háromórás glükóz tolerancia vizsgálaton, majd három, illetve hat hónap füstmentesség után. A kutatók glükóz leszokott a dohányzásról béta-sejtek inzulin-kiválasztását is mérték koplalás közben, illetve glükóz behatást követően.
Keresés Ne Gyújts Rá!
A résztvevők étvágy szintjét is mérték egy hidegtálas étkezés után. A kutatók több olyan hormon éhgyomri szintjét is mérték, amelyek szerepet játszanak az energiabevitel szabályozásában. Stadler arról számolt be, hogy a testsúly 4 százalékkal, a zsírtömeg pedig 22 százalékkal nőtt 3 hónap füstmentes időszak után, 6 hónap elteltével pedig a testsúlynövekedés 5, a zsírtömeg-növekedés pedig 35 százalék volt.

A legmeglepőbb metabolikus eredmény az első fázisú inzulin-kiválasztás növekedése volt a glükózbehatást követően, valamint a szénhidrátbevitel növekedése az étkezést követően a három hónapja leszokott páciensekben. Az alanyok három hónapnál jelentős éhgyomri inzulinrezisztenciát mutattak, de az eredmény nem ugyanaz volt hat hónap után. Úgy véljük, hogy az inzulin-kiválasztás változásai összefüggésben állhatnak a leszokás után tapasztalható fokozott szénhidrát utáni vággyal glükóz leszokott a dohányzásról hízással.
Az inzulin-kiválasztás és a szénhidrátbevitel megnövekedése azonban a leszokás átmeneti hatása, mert ezeket a változásokat nem mutattuk ki hat hónap után, annak ellenére, hogy a résztvevők többet híztak.

Stadler úgy véli, minél jobban megismerjük a jelenség biológiai alapját, annál nagyobb eséllyel tudjuk kontrollálni a jövőben. Az elhízás tehát krónikus és recidiváló betegség WHOmely tartós kezelést igényel, elsősorban kísérő betegségek kezelésével kapcsolatban.