Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást, Dohányzás és lábfájdalom - Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást


De a legfontosabb tulajdonsága mégiscsak az, hogy a szakma legmagasabb helyéről származik, tehát lejjebb eleve kizár minden vitát és akadékoskodást — legalábbis elméletben. Audikovszkyné már végigolvasta a megbízólevelet, de nem engedi el: — Kérdezhetek valamit? Ha akar, válaszol, ha nem akar, nem. Elhallgat, várakozóan rám néz, de nekem nincs mit mondanom: hogy kötelezhetném el magam előre számomra még ismeretlen ügyek mellett vagy ellen?!

Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást miért dohányzom most abbahagytam a dohányzást

Mint egy gondosan szerkesztett színdarabban, épp a legjobbkor nyílik az ajtó, simára fésült, kerek arcú, középkorú férfi nyit be: doktor Tatár József, a PANYOVA vezérigazgatója. Ezt a nevet, hogy doktor Tatár, már hallottam valahol, de aligha textiles minőségben, néhány író-olvasó találkozót leszámítva először járok textilgyárak környékén, hirtelen átvillan az agyamon. A kerek arcra mosoly ül ki: — De igen, egy időben az MTK labdarúgó-szakosztályának vezetői közé tartoztam.

Dohányzás miatt rúgták ki őket - Munkahelyi (T)error

Megérkezik Szántóné is, Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást minisztérium sajtóosztályának vezetője — gyakorlatilag ő indítja el a vállalkozásomat —, másra már nem kell várnunk. Az ország egyik legmodernebb fonodája épül fel ott. A Goldberger valaha Európa legjobb és leghíresebb gyárai közé tartozott, ha jól tudom, huszonhét országba exportált, termékeit: a Parisette-et, a Goldsolt, a Goldanit és a többit még az én nagyanyám is jól ismerte.

Az utca embere, ha azt a szót hallja, hogy textilipar, elsőnek ma is a Goldberger gyárra gondol. Ezenkívül személyes érdeklődés is vezet, sokáig laktunk itt a környéken… Tatár közbevág: — Én tisztelem a maga írói Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást, de ne haragudjon, több szempontból is helytelen volna, ha a Goldberger gyárban kezdené. Először is módszertanilag: a Goldberger kikészítő üzem, tehát egy folyamat végén áll, ésszerűbb volna először a fonást és a problémák leszokni a dohányzásról megismerni.

Másodszor: a Goldberger ma már sajnos nem tartozik az európai élvonalba, sőt a vállalat összes gyára közül talán a legelavultabb, kétszáz éves falak között dolgoznak az emberek, a háromszintes épületben egyszerűen megoldhatatlan a szállítás, a telephely beépítettsége 90 százalék fölött jár, a hivatalos szabvány most, ha jól tudom, 60 százalékot engedélyez, terjeszkedni nem tud, mert az új lakótelepek teljesen körbefogták.

Most, az év negyedik negyedében, a nagy kiszállítások idején a vállalat minden baja náluk csapódik le. Leállítottam a vezetők minden külföldi utazását, hetven-nyolcvan órákat dolgoznak egy héten, a munkásoknak egy pihenőnapot sem tudtunk kiadni. Aránytalanul súlyos létszámproblémákkal küzdenek — a PANYOVA két év alatt munkáslétszámának tizenkét százalékát veszítette el, ez rengeteg, de a Goldberger még ennél is többet, tizenhét százalékot.

Megmondom őszintén: ha most menne a Goldbergerbe, csak terhükre volna az embereknek, jövő tavasszal sokkal nyugodtabb körülmények között ismerkedhet meg az életükkel. Szóval, akkor a Magyar Pamut?

lefogyott a dohányzásról

Tatár válaszolni akar, de Szántóné felemeli a kezét: — Kár őt kapacitálni, mennél inkább lebeszéli, annál inkább oda fog menni. Tatárra nézek: — Lehet, hogy csak az írók túlzott érzékenysége beszél belőlem, de határozottan úgy tűnik, mintha egy anyagmozgató brigád jelentkezésének jobban örült volna, mint nekem. Mennyit adott el a vasutaskönyvéből? Ez a téma bombaüzlet lesz magának, mi pedig el fogjuk veszíteni azt a kevés embert is, aki esetleg jelentkezne hozzánk.

Tudom, hogy mi vonzotta ide magát: hogy a három műszak tönkreteszi a munkásnők emésztési rendszerét, megzavarja a havi Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást, hogy a fonodákban a zajszint meghaladja a megengedett értéket, és három év alatt halláskárosodás következik be… Elhűlve hallgatom: — Elnézést kérek, de ezekről én soha nem hallottam.

Én a textiliparról pontosan annyit tudok, mint az átlagos újságolvasó: hogy egy nagyarányú rekonstrukció ment végbe, és az egész iparág korszerűbbé vált… A rekonstrukció szóra Tatár legyint, ő nem mondja ki, de később mások igen, hogy azok a változások, amik a textiliparban bekövetkeztek, semmiképpen sem érdemlik meg a rekonstrukció elnevezést, alig történt több, mint hogy befoldozták a legtátongóbb lyukakat.

Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást dohányzásellenes áremelkedés

Sajnos, akkor nem tanultuk meg, hogy minden visszavonulás sokba kerül, ennél csak egy drágább dolog van: a rendezetlen visszavonulás — és most nálunk az folyik. Tudjuk, Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást a magyar textilipart bizonyos mértékben vissza kell fejleszteni, de azt senki nem közölte velünk, hogy milyen arányban, milyen területeken és mikor?

Könnyen előfordulhat, hogy olyan épületeket húzunk fel, olyan gépeket vásárolunk, melyek rövid időn belül feleslegessé válnak. Mi csak feltételezzük, hogy a visszafejlesztésre az ötödik-hatodik ötéves tervben kerülne sor, de már most hátrányos helyzetbe hoznak minket, ne tekintse rosszindulatnak, ha abban látom az okát, hogy előre akarnak igazolni egy későbbi döntést.

Mit akartok? A kezetekben volt a tárogató, miért nem fújtátok?! De olyan iparágba, melynek veszett hírét költik, természetesen nem jönnek dolgozni az emberek, nem hülyék kitanulni egy szakmát, amiről úgy hallatszik, hogy két-három év múlva megszűnik. Régen például a textilnyomók munkásarisztokratának számítottak, fizetésük és rangjuk a gyáron belül felülmúlta egy átlagos mérnökét, a fiatalok tíz-tizenkét évet tanultak és vártak, amíg odaállhattak egy hengernyomó gép elé, most pedig öt év alatt egész Budapesten egyetlen gyerek sem jelentkezett nyomótanulónak.

Elvégzik a fiúk a Thán Károly technikumot, és hiába kapnak ott speciális textilipari képzést, jó, ha tíz százalékuk megmarad a szakmában. És képzetlenebb munkásokat sem kapunk, régen tömegek tolongtak a gyárak kapui előtt, most nemhogy Pestről, de még a közeli községekből sem jönnek be az emberek, elviszik őket az Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást áruházak, a téesz-melléküzemágak, az AFIT-szerviz és így tovább. Én emberileg megértem őket: másutt nemcsak a pénz több, a körülmények is jobbak, Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást KGM-ben most töprengenek azon, hogy növelhetnék az átlag 1,3-as műszakszámot 1,4-re, mi pedig a három műszak helyett négyet tartunk, hogy a pamutgyári tűz miatt kieső termelést pótolni tudjuk.

Más vállalatok kész lakást adnak, mi öt év alatt összesen lakás építésében Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást segíteni húsz-harmincezer forinttal — és több mint húszezer ember dolgozik nálunk. Ha mégis kapunk valakit, kit kapunk?

A Pamutkikészítőgyár hatszázötven munkásából hatvan analfabéta. Ezt akarja megírni? Próbálom enyhíteni a helyzetet: — Maga nem hisz abban, hogy a bajok feltárása segíti a megoldást? Ahogy kimondom, már magam sem hiszek benne, Tatár rázza a fejét: — Nem, ebben az esetben a nyilvánosság csak árthat nekünk.

Széttárom a kezem: — Akkor, sajnos, nincs mit vitatkoznunk. Doktor Tatár erőt vesz magán, és udvariasan elmosolyodik: — Hát akkor sok szerencsét. Hallottam, hogy a vasutasok tiszteletbeli vasutassá fogadták magát a könyvéért, remélem, rólunk is olyat ír majd, hogy tiszteletbeli szövőnőnek választhatjuk meg.

Goldberger Leó régi főkoloristanője már rég nyugdíjba vonult, egyszobás belvárosi lakásban él. Az utcára néző nagy, üveges erkélyajtót függöny takarja, a falon egy ikon lóg, a szoba legfeltűnőbb bútordarabja: egy kis antik fiókos íróasztal, rajta egy bajuszos férfi képe, mögötte posztamensen egy furulyázó női szobor.

Ránézek a könyvespolcra: a szakkönyvek mellett ott állnak az új magyar és külföldi regények, riportok, verseskötetek. Apám lebeszélt róla: Franciaország csak divatot diktál, a termelésben nem sokat számít, Németországban még dühöngött a háború utáni infláció, és azt a délnémet várost, ahová menni szándékoztam, még francia csapatok tartották megszállva — apám nem akart a szenegál katonák közé engedni.

Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást - kormosterkep.hu

Így itthon maradtam, jelentkeztem a Goldberger gyárba, egy ideig fizetés nélküli gyakornokként dolgoztam, próbamunkának egy flanellanyagra nyomott téli minta kolorizálását kellett elvégeznem.

Felvételem csak az igazgató, vagy ahogy akkor mondták, az első kolorista, doktor Turnau Viktor hozzájárulásával történhetett, Turnau a szerződésébe külön pontként bevétette, hogy senkit nem szabad alkalmazni az ő beleegyezése nélkül. Én ezt tudomásul vettem, mindig igyekeztem úgy helyezkedni, hogy Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást vessek árnyékot Turnaura, kerültem a nyilvános szereplést.

Mint textilipari szakember a kor legmagasabb színvonalán állt, döntéseiben abszolút szabad kezet kapott, egy alkalommal még Goldberger Miklóst, Goldberger Leó fiát is kitiltotta a gyárból.

Miklós akkoriban gyakornokként dolgozott nálunk, de egyszer elunta magát, Turnau engedélye nélkül ott hagyta az íróasztalát, felült a repülőgépre, és elment Berlinbe ebédelni. Goldberger Leó egyébként helyben hagyta Turnaunak ezt a döntését is. Doktor Turnau éves keresete ban meghaladta a százezer pengőt, vagyis nagyon szerényen hússzal szorozva mai pénzben a kétmillió forintot.

Hiába keresett sokat, legendásan fösvény volt, Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást szégyellt cigarettát kérni egy segédmunkástól, férfikollégáimtól hallottam, hogy ha Turnau egy nőt pásztorórára hívott, utána egy pengőt adott neki, hogy taxival menjen haza. Mint munkatársnak egy hibája volt: csendesen nem tudott beszélni. Ha megjött Turnau, Vili bácsi, a portás azonnal feltelefonált: — Turnau kommt!

Turnau addigra már végigrohant az udvaron, ha talált a földön egy papírt vagy egy cérnaszálat, már üvöltött a személyzeti igazgatóval: — Róna! Mikor én lettem a főkolorista, én fogadtam reggelenként, beszámoltam neki a bóvliról. Levittük az elrontott árut az öreg rollóba — nyomóba —, a nyomók, akik tehették, arra sündörögtek, figyelték: van-e benne az ő anyagaikból is.

leszokni kezdett köhögés váladék nélkül

Turnau, ha dühbe jött, kétszáz méter bóvliért is kirúgott embereket: — Ausweisen! De azért észnél volt, tudta, hogy nyomás nincsen hiba nélkül, amíg a nyomó öltözött, leszólt a portára, hogy küldjék vissza. Annyit mindenesetre elért, hogy a nyomók igyekeztek, ha valamit elrontottak, éjszakára is bent maradtak, képesek voltak rá, hogy egy elrontott színt ecsettel és festékkel kijavítsanak száz és száz méteren keresztül.

Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást. A szent tehén

Aki letépett egy darabot az áruból, azt azonnal kirúgta, és ezeket már nem hívatta vissza telefonon a kapuból. Külön ellenőrzési rendszert vezetett be: minden nyomónak saját pecsétje volt, és ha mintát kellett venni az anyagból, oda kellett nyomni a jelét. Ahol nem találtak jelet, ott valaki lopott. El kell mondanom, hogy doktor Turnaun kívül is dolgozott a gyárban néhány rendkívüli tehetségű ember.

Én Csillag Pált tartottam a legtöbbre, ő egyedül végezte el az összes árucikk kalkulációját és utókalkulációját. Segítség nélkül?

Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást

Reggel nyolctól délután ötig tartott a munkaidő, és ebbe mindennek bele kellett férni. Visszatérve Csillag Palira, matematikus zseni volt, ő tervezte meg többek között egy hatalmas autóbuszgarázs tetejét valami rendkívül szellemes megoldással, akadémikusok is megemlékeztek róla, de Csillag zsidó származása miatt csak itt találhatott helyet magának. Én Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást szerint haraggal váltam el Goldberger Leótól. Doktor Turnaun kívül is sok embert nyugdíjaztak már ekkorra, például Goldberger István ügyvezető igazgatót, Goldberger Leó is lemondott vezérigazgatói fizetéséről és tantième-jéről, mivel illetményei a zsidó tisztviselők fizetésére megállapított keret jelentős részét betöltötték volna.

Az én helyemre is egy árja mérnököt szeretett volna rakni, hogy megmaradt bizalmi embereit ne kezdjék ki a származási arányszámok miatt. Ezt Goldberger nem merte nyíltan megmondani nekem, csak kezdte ok nélkül kifogásolni az Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást aláírt belégeket. Egyszer meguntam, és megszólítottam az udvaron: — Doktor úr elégedetlen velem? Maga fog felmondani nekem. A férjem köztisztviselő volt, keveset keresett, szükségünk volt az én végkielégítésemre.

Később kiderült, hogy bölcsen döntöttem, mikor kenyértörésre vittem a dolgot és eljöttem, márciusában a németek, ha a gyár egyik vezető posztján találnak, egész biztos, hogy letartóztatnak. De semmiképp nem tartanám helyesnek, ha én jellemezném magának Goldberger Leót, élnek még olyan emberek, akik sokkal jobban ismerték őt, például a régi igazgatója, R.

Laci, őket kérdezze.

Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást. Gázlámpák alatt

Egyszer találkoztunk, azt ajánlotta, hagyjam a szakmát, és nyissak egy szappanfőzőt — nem tudom, komolyan gondolta-e. Megmondom őszintén, én magam nem mentem volna vissza szívesen, bár végigéltem a gyár nagy korszakát: mikor kezdtem, még az indigófestés volt a főprofil, és ben, mikor eljöttem, már krepdesineket gyártottunk, de már előre látszott a gyár kikerülhetetlen műszaki csődje.

Rosszul hangzik, de higgye el nekem: az egész magyar textilipar jobban járt volna, ha ben ráesik egy bomba a Goldberger gyárra, állna a helyén egy ház vagy egy játszótér — amire nincs semmi ráfizetés.

A nyugatnémet textiliparnak éppen a háborús pusztulások adtak nagy induló Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást, a háború után mi a régi gépekkel indultunk el, ők pedig — akkor még kénytelenségből — új gépparkkal. Életemnek a másik felét a Textilfestőgyárban töltöttem el, szerettem ott dolgozni, állandó gárda alakult ki, évekig nem cserélődtek az emberek, ismertem mindenkit, akik a nyomógépeknél vagy a kalandereknél álltak.

Tartalomjegyzék

Nem voltam puha főnök sem a nagy dolgokban, sem a kicsikben; nem engedtem, hogy csak néhány ló húzzon, a többi pedig csak megegye a zabot, képes voltam arra is, hogy ahol tejet hűtöttek a vízcsap alatt, elzárjam a csapot. Adtam viszont arra, hogy csak olyan dolgokba szóljak bele, amihez értek — és ezt szeretik a munkások.

Volt egy-két fiatalabb kollégám, akikkel már nehezebben értettem meg magam. Nem csak az általános műveltséget hiányoltam náluk, belátom, nekem szerencsém volt, hogy az én apám ötéves koromban mese helyett az Uffizi képtár reprodukcióit magyarázta, én olyanokon háborodtam fel, mikor kijelentették, hogy a mi szervezni nem tudásunk turáni átok és nem az emberek hibája.

Szív kell hozzá, szeretni kell azt, amit az ember csinál, én még ma is boldog vagyok, ha bemegyek a gyárba és megérzem a hidroszulfit szagát.

Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást

Hivatásom volt, és nem kenyérkeresetem, ben is, mikor el kellett mennem a Goldbergerből, még hónapokig a gyárról álmodtam. Mikor kint a század eleji négy méter magas előszobában elbúcsúzunk, az öregasszony még megkér. Én ettől a rendszertől megkaptam mindent, az unokáim is a kitüntetéseimmel játszottak, ne mondják, hogy a Goldberger régi embere panaszkodik. Az öregek között még ma is legendák keringenek róla: egyszer csöpögött egy gőzölő, és a szerelők sehogy sem találták a hiba forrását, erre R.

Naponta végigjárta a gyárat, ellenőrzés közben egy segédmunkás vitte mögötte a sapkáját, ha R. Most már ő is nyugdíjban van, nyolcvanadik évén túl a hallása megromlott, és bár a törvénykönyvek pontosságával fogalmaz, mintha emlékezetében nem bízna igazán, gyakran leszed a polcról egy-egy könyvet, a Goldberger gyár történetének forrásait: Kállai László, Győri György, Jenei Károly műveit, és mintegy bizonyítékul néhány mondatot idézget belőlük.

A kész kékfestő vásznakat ő maga hordta a vásárokra, egy pár lóval és kocsival Debrecenig is eljutott, pedig akkoriban Pesttől Debrecenig jó időben három napig tartott az út, rossz időben pedig kilenc nap alatt sem ért oda az utas.

Goldberger Bertold is az idősebb fiát, Antalt készítette elő erre a feladatra, aki a zürichi műegyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát, de Goldberger Antal ban egy járványos betegségben meghalt — így került sor a kisebb fiúra. Goldberger Leó jogi pályára készült, a budapesti, majd a lipcsei Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást jogi fakultásán tanult, ban doktorrá is avatták, innen származik a megszólítás. Bátyja halála után a család úgy döntött, hagyjon fel a jogi pályával, és lépjen be a vállalathoz gyakornoknak, ben már ügyvezető igazgató, ban, harmincéves korában pedig vezérigazgató lesz.

A gyár egész addigi fennállása alatt nem élt át nehezebb időszakot, mint azokat az éveket, mikor Goldberger Leónak át kellett venni az irányítást. Százhuszonnégy év alatt alig került sor komolyabb sztrájkra, és ezek is viszonylag gyors kiegyezésekkel végződtek, de Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást a munkások testületileg vonultak ki a gyárból, az elkeseredés oly magasra hágott, hogy a Goldberger gyár összes sztrájkoló vasmunkása kikérte a munkakönyvét, és útlevélért folyamodott, mindannyian ki akartak vándorolni.

Leállt a gyár, csak a hivatalnokok rendezgették a raktárakban a felgyülemlett óriási raktárkészletet — értéke meghaladta a négymillió koronát, az ötmillió koronát kitevő kintlevőség nem folyt be a kereskedőktől, miután leszokott a dohányzó köhögésről Goldberger cég eladósodott, hiába adták el néhány ingatlanukat, például a Lendvay utcai villát, kilencmillióval tartoztak a hitelezőknek.

Mindez természetesen nem volt véletlen jelenség, textilipari válság söpört végig Európán, úgy látszott, elsodorja a Goldberger céget is. Goldberger Leónak aranyhidat kínáltak a visszavonuláshoz, a Hazai Bank egyik osztályigazgatói állását ajánlották fel neki, ő azonban mindenképpen meg akarta őrizni a gyár eddigi kereteit, melyet négy nemzedék hagyott rá. Ma már lehetetlen tudni, hogy mire számított vagy miben bizakodott, annyi viszont tény, hogy az első világháború, mely országokat pusztított el és emberek millióit, a Goldberger céget megmentette a bukástól, már a háború első évében, ben kiegyenlítette a tartozásait, sőt jelentős nyereséget tudott felmutatni.

A háborúban a keleti nyersanyag behozatala akadozott, a meglevő szűkös gyapotkészletet az állam katonai célokra vette igénybe, mind magasabbra emelkedett tehát a pamutszövetek ára. A Goldberger gyár padlásán még a válság éveiben millió és millió méter, akkor még eladhatatlan gyengébb minőségű áru halmozódott fel, a gyári vezetés ezt már a konjunktúra kezdetén piacra akadta dobni, de Goldberger Leó nem engedte, várt még egy évet, és ötszörös árat kapott érte.

A gyár bekapcsolódott a hadiszállításokba is; első megbízásként négyezer pamutvászon szalmazsákot és vánkost készített, majd százötvenezer darab katonaköpenyt konfekcionált. A felhalmozódó nyereséget Goldberger Leó nem fektette be a gyárba, hanem ban kiutazott a semleges Svájcba, és oda utaltatott át négymillió koronát nyersanyagvásárlásra.

Eleve tisztában volt azzal, hogy ezt az árut a háborús rendszabályok nem engedik behozni Magyarországra, hanem Svájcban kell Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást maradjon, az egész manővert azért hajtotta végre, hogy biztos tartalékot képezzen magának a háború utáni időkre. Mikor a keleti nyersanyag-behozatal végképp elakadt, a hadügyminisztérium a gyárakba szállította a háborúban Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást rongyolódott és a harctéren összegyűjtött gránáttépte, alvadt vérrel szennyezett, kopott, szakadt textilanyagokat.

Egy szakértő megállapította, hogy ez a nyersanyag elsőrangú minőségű, és további feldolgozásra mindenképpen alkalmas. Mint láthatni, akkor is akadtak szakértők mindenre, amit megfizettek. Előtérbe kerültek a pótanyagok, az eddigieknél nagyobb mértékben használták fel a lent és a kendert, a Magyar Pamut csalánszövetek gyártására rendezkedett be. A háború utolsó két évében már harminc százalék pamuttal kevert papírfonallal dolgoztak a gyárak, fonópapírból főleg zsákokat, futószőnyegeket, ruhaanyagokat készítettek — a papíranyag tartóssága és használhatósága elérte a közepes minőségű pamutáruét.

Még az Osztrák—Magyar Monarchián belül is mutatkoztak különbségek a gyárak ellátottságában, az osztrák kormány rendeletileg állíttatta le az ausztriai szövödék Magyarországra irányuló nyersszövet-szállításait — még szorosabbra húzva a hurkot a magyar nyomóipar torkán. Ekkor tanulhatta meg Goldberger Leó, hogy csak a saját fonoda és szövőüzem teremthet biztos alapot egy kikészítőüzem működéséhez, ezt a felismerését azonban egyelőre nem ültethette át a gyakorlatba.

A háború véget ért, Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást, a kommün kitörésekor Goldberger Leó családjával együtt Svájcba szökött. Magával vitte családi ékszereit és legendás hírű szelencegyűjteményét. Svájcba kijutva Goldberger elintézte, hogy a világháború első éveiben a Schweizerischer Bankvereinnél letett nagy összegű bankbetétet és a három svájci cégnél raktározott nyersanyagkészletet az ő nevére írják.

A Svájcban töltött hónapokat egyébként arra használta fel, hogy a fonodák és szövödék felépítését, szervezési elveit, munkáját tanulmányozza.

Navigációs menü

Goldberger Leó a Tanácsköztársaság bukása után tért vissza Magyarországra. Bár a gyár nem dolgozhatott teljes üzemmel a nyersanyag- és szénhiány miatt, sikerült olyan külföldi bérmunkát szerezni, mely hosszú időre jövedelmezővé tette a termelést. Az inflációt, a korona romlását arra használta fel, hogy visszafizesse a cég hiteleit, szinte bagóért visszaváltotta a Hazai Banknál elzálogosított részvényeit, melyek piacra dobásával annak idején a bank tönkre akarta tenni őt.

Felment az iparügyi miniszterhez. Tisztában vagyok a kormányzat gondjaival: hogyan lehet leszokni a dohányzásról a nyizsni tagilban ország elveszítette területének kétharmad részét, ezer és ezer erdélyi, felvidéki menekült lakik vasúti vagonokban, nincsenek munkalehetőségek. Nekem volna egy ajánlatom, mellyel talán enyhíthetnénk ezeken a gondokon, de mindenekelőtt teljes diszkréciót kérek.

Fonodát és szövödét kívánok építeni, mely száz és száz új munkaalkalmat teremt, de ehhez bizonyos támogatásra volna szükségem. Jelenleg a pamutáru minden fázisát külön adó terheli: három százalékkal adózik a fonal, további három százalékkal a nyersszövet, még hárommal a készáru — ez összesen kilenc.

Kellene hozni egy rendeletet, hogy azok a vállalatok, melyek mind a három fázissal foglalkoznak, exportjuk után prémiumot kapjanak, az eddigi kilenc százalék fele legyen az államé, a másik fele maradjon az iparé, ha ezzel a négy és Sztálin fiatalon leszokta a dohányzást százalékkal csökkenteni tudnánk az árainkat, versenyképesek lennénk az exportpiacon. A jóváhagyás birtokában Goldberger Leó munkához látott. Mivel a nyomógyár mellett a lassan beépülő Óbudán nem jutott hely a terjeszkedéshez, Kelenföldön ugyancsak a Duna közelében vásárolt húsz hold kukoricaföldet — úgy választva ki a területet, hogy szükség esetén a szomszédos telkeket is könnyen megvehesse.

Itt szándékozott felépíteni a fonodát és a szövödét. Azzal érvelt, hogy az üzem lelke: a helyükre már berázódott nyomógépek megsínylenék az esetleges költöztetést, és az óbudai falakhoz nosztalgikusan ragaszkodó Goldberger Leó elfogadta az érvelését.